Tiszta vagyok - hogyan tovább?  - 1. rész

2017.10.04

Az első fontos lépés a tartós józanság felé, az absztinencia elérése. De a tisztaságot meg is kell tartani, és a függő ilyenkor a következő kérdésekkel szembesül. Mit kezdjek a hiányérzetemmel? Hogy fogom jól érezni magam a bőrömben? Hogyan kell tisztán élni? Írásaimban ezekre a kérdésekre válaszolok.  


A józan életem Kovácsszénáján kezdődött, Baranyában, egy zsákfaluban, ahol a saját bőrömön tapasztaltam meg a lentebb leírtakat. Meg is tehettem, de valójában nem is volt más választásom, minthogy egy évet arra szánjak, hogy elkezdek kijózanodni. Ezt nem mindenki teheti meg, ők hogyan tudnak tartósan szermentesek maradni? Milyen nehézségekkel kell, a szermentesség elérése után, szinte azonnal szembenézniük?

Ha egy szerhasználóban megszületett a döntés, hogy leáll, a szermentesség elérése viszonylag egyszerű. A használt szertől és fogyasztott mennyiségtől függően otthon, vagy a világtól elvonulva ki lehet szenvedni az elvonást. Súlyosabb esetekben, mikor már testi tünetei is vannak a szer hiányának - pl. izzadás, remegés, hányás, alvászavar -, biztonságosabb kórházban elérni a szermentességet. Általában mire idáig eljut valaki, azzal kell szembesülnie, hogy itt van a "22-es csapdája", amiből segítség nélkül szinte lehetetlen kimászni. Egyre több a fájdalom, éppen ami elől menekülni próbált a szerekkel, de már nem ismer más módszert a menekülésre. Akkor hogyan tovább?

A szermentesség első hat-kilenc hónapja különösen veszélyes időszak, a visszaesés megelőzése szempontjából, mert az évekig tartó szerhasználat teljesen átrendezi az agyi idegsejt hálózatot. Nem vagyok orvos, ezért itt csak arról a két dologról írok, amiről én is tanultam, és amit magamon is megtapasztaltam. Ez két olyan törvényszerűség, amivel minden függőnek meg kell küzdenie a józanodás elején.

Az egyik ilyen törvényszerűség: az agyi jutalmazó központ felülíródása. A szerhasználat előtt örömet és jó közérzetet okozott pl. a sport, az olvasás, a zene. Ezeket a tevékenységeket jutalom értékű élményként kódolta az agyam, aminek hatására dopamin - vagy, ahogy a köznyelv használja: boldogsághormon - szabadul fel. A szerhasználatom előrehaladtával már csak a drogok hatását tudtam így kódolni. Folyamatosan jól akartam érezni magam, és ez a vágy volt az, ami ismételtette velem a jutalmazórendszert aktiváló cselekvést, ami párhuzamosan az idegi szinapszisok átrendeződéséhez vezetett. Az utolsó öt-hat év azzal telt, hogy kényszeresen és megszállottan kerestem a "boldogságot", de az már messzire elkerült. Kitisztulva, egy ideig csak annyi örömöm volt, hogy nem vagyok rosszul, bár ezt nagyon tudtam értékelni, ijesztő volt tisztán a világ. Meg kellet tanulnom tisztán élvezni az életet.

A másik ilyen törvényszerűség: a szermentesség elérése után hat-kilenc hónap, míg az agyunkban az endorfin/dopamin háztartás helyreáll. Erre az időszakra jellemző: az erőtlenség, motiválatlanság, a szélsőséges hangulati ingadozások. Ezt az időszakot túl kell élni tisztán, mert minden szerhasználattal újra kezdődik ez az időszak. Ebben a depresszív időszakban szoktak a függők egy másik szert kipróbálni.

A leggyakoribb hiedelem, amivel újra és újra találkozom, hogy a szerhasználók azt gondolják, a fő problémájuk az alkohol- vagy a drog- vagy a gyógyszerfüggőségük. Valójában mindegy mi a választott szer, a lényeg ugyanaz: használok valamit, amitől átmenetileg jobban érzem magam. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert több éve járok kórházakba csoportot tartani, és gyakran előfordul, két-három év alatt többször is találkozom ugyanazzal az emberrel. Először pl. a drog, majd az alkohol, majd a gyógyszerfüggőségétől akar éppen megszabadulni. Szóval, csak szert váltott. Egy szenvedélybeteg semmilyen tudatmódosítót nem tud kontrolláltan fogyasztani, ezért fontos a nehezen elért szermentesség megtartása.

És ezt a fentebb leírt nehézségekkel együtt élve, hogyan csináld? 

Néhány javaslat ami nekem és másoknak is bevált. 

Ne kínozd magad, próbálj kerülni minden olyan helyzetet, ahol szerrel találkozhatsz. Ha beindul a sóvárgás, azt már nehezebb kezelni.

Fontos, hogy találkozz józanodó emberekkel. Érdemes kipróbálni az önsegítő csoportokat (pl. NA, AA,) vagy a felépülést támogató intézmények terápiás csoportjait. Ezeket néhány kattintással meg lehet találni az interneten.

Bármilyen nehéz nekikezdeni, a mozgás, a sport, a jóga sokat javíthat a közérzeteden. Fokozza a dopamin, az endorfin termelést, oldja a szorongást, segít újra programozni agyunk jutalmazó központját.