Tiszta vagyok - hogyan tovább? - 2.rész

2017.11.05

  Az első fontos lépés a tartós józanság felé, az absztinencia elérése. De a tisztaságot meg is kell tartani, és függő ilyenkor a következő kérdésekkel szembesül. Mit kezdjek a hiányérzetemmel? Hogy fogom jól érezni magam a bőrömben? Hogyan kell tisztán élni? Írásaimban ezekre a kérdésekre válaszolok. 

Az ember egy bio-pszicho-szociális lény. Ebben a modellben az egészség egyfajta dinamikus egyensúlyi állapotot jelöl, míg a betegség ennek a felbomlása. Hogy ezt miért érdemes tudni egy szermentessé váló függőnek? Erről szól a következő írásom.

 A rajzon is látható három részünk állandó kölcsönhatásban van egymással. A testérzetünk, az érzéseink, gondolataink és az emberi kapcsolataink folyamatosan hatnak egymásra, ezért fontos egységben gondolni magunkra ebben. Például régen, ha nem tudtam használni, a gondolkodásom beszűkült és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ehhez jött még a frusztrációval járó düh, az elvonástól való félelem, némi önsajnálat, és ha olyankor hozzám szólt valaki, dühös lettem: "hát nem látja, hogy van elég bajom, hagyjon már békén!". Régen biztos, hogy az érdeklődő és segítőkész emberen vezettem le a feszültségemet, valószínűleg jól megbántva őt. (Fogfájásnál például manapság is így alakul folyamat, csak már nem bántom az embereket). 

A droghasználattal a gondolkodásom teljesen átalakult: elsősorban a használattal kapcsolatos dolgokra fokuszált. Miből, honnan, mikor lesz cucc? A "tiszta" embereket szépen-lassan elmartam magam mellől, szinte csak szerhasználókkal voltam kapcsolatban. A fájdalom állandósult, és érzésben a magány, az önsajnálat és a félelem volt a domináns. El is ment a kedvem az élettől. A munkámban azt tapasztalom, hogy különböző mélységekig, de ezt a folyamatot törvényszerűen minden szenvedélybeteg átéli, mindegy mit használ. 

Most jönnek a józanodás szempontjából fontos információk. A szermentesség elérésével a testünk magától, vagy egy kis orvosi segítséggel elkezd regenerálódni. Megszűnik a remegés, az izzadás, újra megjön az étvágy, fokozatosan elmúlnak az alvási problémák, és a "túlterheléses" üzemmód után a gyomor- és májpanaszok is enyhülnek. Ezek a változások átmenetileg javítják a közérzetünket. Viszont a környezetből érkező hatások érzelmileg komoly kihívást jelentenek a kezdő józanodó számára, amellyel attól függően tud megbirkózni, hogy milyen adaptációs kapacitással rendelkezik. 

Általában egy-két hónapig szinte mindenki el van "ájulva", hogy az addig problémás családtag, barát nem használ. A gondok akkor kezdődnek, amikor az addig gyerekszerepben lévő, két lábon járó problémaforrás elkezd felnőni és józanodni. Hirtelen önálló akarata, véleménye lesz és azt képviselni is próbálja, ezzel megbolygatja az addig mindenki számára érthetően működő rendszert. És újra megjelenik a kapcsolatokban a tehetetlenség és a harag érzése, amire lehet használni.

A szermentesség megtartása szempontjából az egyik fő nehézség, hogy azok a megoldások, attitűdök, amik a használatot segítették, a józanodást kimondottan gátolják, nehezítik. A szerhasználathoz szervesen hozzátartozó titkolózás, őszintétlenség, konfliktuskerülés az aktív időszak évei alatt mélyen beépülnek a függők személyiségébe, és a szermentesség elérésével ezek az attitűdök nem íródnak felül maguktól.

Változni kell, de miben és hogyan? Erre a kérdésre nincs egységes, mindenki számára működő válasz, mert a segítséget kérők különböző szociális hátérrel és leépülési fázisban keresnek meg. Abban a közegben, ahol valamilyen formában "támogatták" vagy legalábbis eltűrték, hogy használjunk, nem fogjuk megtalálni a válaszokat, ezért fontos, hogy szakemberrel, vagy józanodókkal (AA, NA) beszéljük meg, min változtassunk, hogy a nehezen elért absztinenciát meg tudjuk tartani.