Mihail Bulgakov - Morfium

2017.10.08

Ha valakit érdekel a függőség természete, én ezt a könyvet szoktam javasolni elolvasásra. Egy orvos naplója, saját függőségéről, küzdelmeiről a droggal. Ez a novella egy morfinistáról szól, de bármi is legyen a választott szere egy függőnek, ugyanazokkal az élményekkel szembesül mindenki. A "szerelem" után jön a kiszolgáltatottság, a csalódás, a tehetetlenség és a reménytelenség, hogy a kínoknak egyszer vége lesz, és ki lehet ebből szállni. 

Három rövid idézet a könyvből:

"Az első percben azt érezni, hogy az ember nyakához ér valami. Aztán ez az érintés melegebb lesz, és fokozatosan terjed. A második percben hirtelen hideghullám fut végig a gyomorszájnál, és a nyomában rendkívüli módon megvilágosodnak a gondolatok, szinte robbanásszerűen nő a munkaképesség. Minden kellemetlen érzés teljesen eltűnik. Az ember lelkiereje a csúcsponton! Ha nem fertőzött volna meg az orvostudomány, megkockáztatnám a kijelentést, hogy az ember csakis akkor dolgozhat normálisan, ha morfiumot fecskendezett be magának. Végtére is mit ér az ember, ha a legkisebb neuralgia is a földre teperheti."

"Nem bírom tovább. Fogtam a fecskendőt, és beadtam magamnak az újabb adagot. Nagyot sóhajtok. És még egyet. És még egyet. Most már könnyebb. És már érzem......a jótékony hűvösséget a gyomorszájban... Ez most már elég éjfélig."

"Hülyeség. Az egész bejegyzés hülyeség. Nem olyan rémes ez. Előbb-utóbb leszokom!... Most pedig aludni, aludni. Ezzel az ostoba viaskodással a morfium ellen csak kínzom és legyengítem magam."