Hogy lehet "kikapcsolni" szermentesen?

2018.05.22

A saját felépülésemben is fontos kérdés volt, és a munkámban is azt tapasztalom, előbb/utóbb minden egykori szerhasználóban felmerül a kérdés, szerek nélkül, hogy tud majd kikapcsolódni, lazítani? De mit is jelent egy függőnek a kikapcsolódás, lazítás? 

Az emberiség történelmében mindig is fontos szerepe volt a módosult tudatállapotban (mtá) megélt élményeknek, nem véletlen, hogy tudományosan is elkezdték vizsgálni, mi történik az emberrel ebben az állapotban. A különböző kultúrákban a sámánok, varázslók, jógik, remeték, stb. egyfajta kapuként használták mtá-ot, amin keresztül saját belső világukkal, vagy a szellemvilággal kerültek kapcsolatba, de használták gyógyításra is. A mtá. elérését segíthette, különböző tudatmódosítók használata, vagy a meditáció, böjtölés, mozgás, zene, akár egyedül egy ingerszegény helyen, vagy egy rituális közösségi eseményen. Ezeknek az "utazásoknak" meg volt a célja és a rituáléja, de a függők másképp használják ezt az állapotot. Mesterségesen állandósítják magukban az örömérzetet, kizárják magukat a "való világból", így felülírják, kikerülik a mindennapokban jelen lévő nehéz érzéseket. Élhetővé, elviselhetővé válik így az életük.   

Mióta az eszemet tudom, úgy hat, hét éves koromtól kezdve, számomra a kikapcsolódás a való világ kizárását jelentette, egy nyugalmi állapotot. Gyerekként, amíg zenét hallgattam, sportoltam, olvastam, nem kellet arról tudomást vennem, mi történik otthon, a környezetemben, hogy folyamatosan kívülállónak, magányosnak érzem magam. Nagyon nehezen kapcsolódtam másokhoz, pedig vágytam rá, hogy legyenek barátaim. Egy folyamatosan erősödő szorongás-, és félelemspirál volt az életem - nem vagyok elég jó, nem tudok megfelelni, nem vagyok szerethető és kevés kivétellel, az élet is ezt igazolta vissza. Befelé forduló, koravén kölyök voltam, nyilván nem voltam különösebben jó társaság a kortársaimnak. A drogok aztán megváltoztatták ezt a helyzetet. Kinyílt a világ, színeket kapott és érdekes lett az élet. Szerhasználóként sem lettem a társaság középpontja, de beállva könnyebb volt kapcsolódnom. Leállt az állandó agymenésem, ami nagyon fárasztó volt, - mit gondol, miért csinálja, mit mondjak, mint ne mondjak? Ebben a módosult tudatállapotban, elviselhetővé vált az élet, az érzéseim, az a fajta nyugalom állandósult bennem, amire mindig vágytam. De volt néhány hátránya szerek általi "kikapcsolódásnak". A folyamatos használattól lelkileg / fizikailag függő lettem. Szinte teljes mértékben a szerektől függött, hogy érezem magam. Aztán idővel, ebben a "mű" nyugalomban, érdektelenné, felelőtlenné váltam a saját életemmel kapcsolatban. Tömören összefoglalva, számomra az volt a kikapcsolódás, mikor csak azzal kellet foglalkoznom, ami örömet adott, és nem kellet a mindennapok problémáin agyalnom, de azt gondolom, tapasztalom, hogy ezzel minden szerhasználó így van. 

Leállás után, azzal szembesül egy a függő, hogy szerhasználat évei alatt, kikoptak az életéből a természetes örömforrások, és igazából egyetlen eszköze van, hogy "kikapcsoljon", de pont attól próbál megszabadulni. Jó esetben, van az illető környezetében valaki, akivel tud erről problémáról beszélni, pl. egy felépülésben lévő társ, vagy egy szakember. Ilyenkor általában kiderül, az a fajta mtá. hiányzik az életéből, amit idáig a szerekkel ért el - mikor félre tudta tenni a mindennapok nehézségeit és az ezekhez kapcsolódó érzéseket. A legtöbb kliensemnek, a józanodás elején tudatosan kellet egy olyan hobbit, vagy új kikapcsolódási lehetőséget keresnie, ahol hasonló felszabadultságot élhet meg, mint amit szerhasználattól tapasztalt meg.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam/vagyok, hogy nem kellet új hobbit keresnem - a zenélés adott volt. Nálam inkább az volt a kérdés, mikor kezdhetek újra zenélni? A zenehallgatás, majd a zenélés, és a szerhasználat szorosan összekapcsolódott nálam, mondhatni kiegészítették egymást, fokozták az élményt. Együltömben, képes voltam három, négy, öt órát gitározni, úgy, hogy közben teljesen megszűnt a külvilág, és max. anyagért álltam fel. Persze ebben is, mint a szerhasználatban, volt egy jó adag, kényszeresség és megszállottság, de mégis csak egy produktív, alkotó tevékenység volt. Spangliztam zenehallgatáshoz, hogy "jobban halljam" a zenét, koncertek előtt, koncertek után, vagy csak úgy a gitározáshoz. A józanságom érdekében, felül kellet írnom a zenéléshez kapcsolódó rítusokat, amik húsz év alatt erősen bevésődtek, és ez elég hosszú időbe telt.

Míg rehabon voltam "letiltottak" zenéről. Eleinte ez dühített, de idővel beláttam, hogy jót tett a "zene absztinencia", megtanultam elviselni a szorongást, megtapasztaltam, hogy együtt tudok élni az érzéseimmel. Zene híján, a terápia alatt majd az utána következő pár hónapban a sportok tudtak legjobban kikapcsolni. Bringával közlekedtem, fociztam, tollasoztam, pingpongoztam, és a mozgás a mai napig része az életemnek. A koncentrált figyelem, a fizikai terhelés, a társaság segített, hogy ne a saját agymenésemre figyeljek.  

Már több mint másfél éve tiszta voltam, mikor újra próbálni, koncertezni kezdtünk, és az az igazság volt bennem némi félelem, tisztán, hogy fog működni ez a történet. Még a nyolcvanas évek elején kezdtem zenélni, és 2006-ig nem álltam józanul színpadra. Eleinte furcsa és ijesztő volt, hogy bő húsz év után is mennyire izgulok a koncertek előtt. Azt is meg kellett szoknom, hogy a koncertek hihetetlenül intenzív élménye után, kiüresedettnek érzem magam, ami hasonlított arra a hiányérzetre, amire régen drogoztam, és most nem használok rá semmit. Valójában semmilyen drog nem tud, olyan egy/másfél órást "flasht" adni, mint a koncertek, ez is új élmény volt, arról nem is beszélve, hogy megmaradnak az élmények. Attól is zavarba tudtam jönni, mikor a koncertek után, oda jöttek hozzám, hogy megköszönjék a bulit, hogy csináljunk egy közös fotót, vagy csak érdeklődtek hol játszunk legközelebb, mi van a zenekarral, pedig jól esett az érdeklődés. A józanságom elején nagyon nehezen kapcsolódtam az emberekhez, az pedig végképp egy "mission impossible" szitu volt, mikor valamilyen szer hatása miatt, más hullámhosszon voltam valakivel, volt, hogy szó nélkül faroltam ki a helyzetből, ha megszólítottak. Eleinte zavaró volt, hogy koncerteken, csak elvétve találkozom józan emberekkel, de idővel megtanultam, hogy kezeljem ezeket a helyzetek.

Sokan kutatták a mtá.-t tudományos szempontból, de én most három, a témával mélyebben foglalkozó amerikai pszichiáter* kutatásából, munkájából idézek, melyekben összefoglalják mtá.- ok, jellemzőit.

                   -  megpihen az agy, mert "mentesül" a kontrollálás feladatától,

                   -  lehetőség van az érzelmek katartikus megélésére, feszültségek levezetésére

  -  túlságosan megterhelő élmények esetén menekülési lehetőség a valóságtól, az emlékeket       és érzéseket távol tartja a normál tudatállapottól, kiiktatja a fájdalomérzékelést,                           (disszosziáció)

                   -  sokszor mtá.-ban találjuk meg racionálisan megoldhatatlan problémákra a választ                        mivel háttérbe szorulnak a kritikai funkciók

                   -  csoportosan, közösen átélt mtá. ad egy erős közösségi élményt,

Mindegy milyen módon érjük el, a módosult tudatállapotoknak vannak közös jellemzőik: 

  -  a gondolkodás megváltozása, a koncentráció, a figyelem, a memória szubjektív változásai,          a  valóságvizsgálat csökkenése.

  -  az időérzék felborulása, az idő és sorrendiség érzékének megváltozása.

  -  a realitás-, illetve önkontroll csökkenése vagy feladása.

  -  az érzelmek kifejezésének megváltozása, végletessége.

  -  megváltozott testérzés, testkép, az én- és testhatárok felbomlása.

  -  észlelési torzulások, hallucinációk.

  -  a jelentés, az értelem vagy fontosság megváltozása. A saját, szubjektív élményeknek,                 gondolatoknak tulajdonított fokozott jelentőség.

  - kimondhatatlanság, szavakban való megfogalmazhatatlanság érzése amnézia vagy az                élmények egyedi jellege miatt.

  -  megfiatalodás, újjászületés érzése, 

A szerhasználaton kívül, a mtá.- ot előidézheti:

  -  a mozgásos aktivitás szélsőséges növelése illetve csökkentése,

  -  a külső ingerek szélsőséges növelése illetve csökkentése

  -  fokozott éberség és mentális igénybevétel,

  -  csökkent éberség és a kritikai funkciók felfüggesztése,


Mikor konzultációk folyamán előkerül ez a téma, a kliensekkel át szoktuk nézni ezt a listát. Jó, jó mondják, a szerek valóban így működtek, valóban ez volt a hatásuk, de mit tudok ajánlani helyettük? Ha már megkértek rá, szoktam olyan tevékenységeket ajánlani, amik nekem vagy más felépülőknek beváltak. Ilyenkor sok kliensem arcán láttam már, a kételkedést, a lekicsinylő mosolyt - ugyan mit tud adni, pl. ópiátok után az úszás, vagy a jóga. Vagy a kokain után, az ejtőernyőzés? Az alkohol után, a relaxálás? Más lesz, és egyáltalán nem biztos, sikerül elsőre megtalálni azt a hobbit, amiben jól érzik magukat, de általában, a kedvenc szerüket sem elsőre találják meg a függők. A tudatmódosító szereknek meg van az a hatalmas előnye, hogy aktuális lelki állapotunkhoz tudunk szert választani. Ha pörögni akarok, ezt használom, ha "pihenni" akkor meg amazt, ráadásul beveszi az ember és azonnal érezni a hatást. Viszont a szerek, kezdeti rekreációs használata után, egyre több kell a kívánt hatás eléréséhez, és használat gyakoriságával egyenesen arányosan, elég gyorsan kialakul, a lelki, majd a fizikai függőség. Amit a szerek a használat elején adnak, később többszörösen visszaveszik a használótól - egészségügyi, kapcsolati, anyagi nehézségeket okozva.

Szerek nélkül általában, meg kell dolgozni a "kikapcsolódásért", a mtá.-ért. A munka része, hogy mindennapokban megteremtsük a lehetőségét és a feltételeit a kikapcsolódásnak. Hova, mikor, kivel menjek - futni, úszni, gyúrni, focizni vagy bringázni? A jóga, és tha chi talán nem tűnik annyira intenzív mozgásnak, viszont kikapcsol, és igényel egy fajta tudatosságot, koncentrációt. A meditációt és relaxálást tapasztalatom szerint tanulni kell, de az interneten viszonylag könnyű olyan eseményeket találni, ahol vezetve tudjuk kipróbálni ezeket. A környezetemben néhányan az extrém sportokban találják meg azt az élményt, ami felváltja a szerhasználatot. Sok ismerősöm vált szenvedélyes horgásszá. Jó szívvel szoktam ajánlani az Estatic Dance Partykat, én is többször voltam már, nagyon jó élmény volt. Szermentes környezetben és emberek között lehet jó zenékre mozogni. A munkám során azt tapasztalom, előbb/utóbb minden felépülőnek lesz olyan hobbija, amit szenvedéllyel tud csinálni, és ez a vasútmodellezéstől, az autóversenyezésen át, a főzésig bármi lehet, érdemes sok mindent kipróbálni. 

Végül, de nem utolsó sorban: érdemes tudatosan figyelni arra is, hogy az éhség, a kimerülés, a harag is eredményezhet egy megváltozott tudatállapotot, ami rossz irányba befolyásolhatja a döntéseinket.

* Felhasznált irodalom: G.W. Farthing: A tudatosság pszichológiája, Charles T. Tart:            Tudatállapotok, Arnold Ludwig: újság cikkek.