"ha tiszta vagy, a határ a csillagos ég"

2018.06.10

A fenti mondat egy segítőm szájából hangzott el bő 13 éve még a rehabon. Akkoriban még nem igazán tudtam se felfogni, se értelmezni, mert számomra az is újdonság volt, hogy tisztán is működőképes vagyok. Nem foglalkoztatott mi lesz az elkövetkező években, tiszta akartam maradni, ennyi. 

Szombaton késő délután, haza felé buszoztam és a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület konferenciájának a programfüzetét böngésztem. A konferencián, ahol nemzetközileg elismert szakemberek, a szakma "ikonjai" tartottak előadást, néhány kollégámmal a Színházterápiáról tartottunk prezentációt. Bemutattuk a módszert, és elmondtuk tapasztalatainkat a hatékonyságáról, a különböző alkalmazási területeken. Elvileg ez nem egy bonyolult dolog. Három évig tanultam, hogy színházteraputa legyek, öt éve tartok/tartunk csoportokat, és mégis hihetetlenül izgultam. Nyílván, hisz nincs konferencia rutinom, először csináltam ilyet. Lement az előadás, és a felkészülés két hetes izgalma, és egyre erősödő szorongása után, kissé megnyugodva azon gondolkoztam, hogy mekkorát fordult velem a világ, amióta józanodom. 

Nem is olyan régen még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy tudok majd tisztán élni, és terveim végképp nem voltak a jövőre nézve. Az elmúlt években kezdtem felfogni a címben idézett mondat jelentőségét. Nem terveztem, hogy "segítő szakember" leszek, hogy önszántamból a harmadik képzésemre járok, amióta tiszta vagyok, és még sorolhatnám a számomra néha szürreális eseményeket az elmúlt évekből. Nem mindig fáklyás menet, de úgy tűnik megérte kijózanodni.